Megtalálni a kapcsolatot önmagunkkal talán az egyik legizgalmasabb és legrejtélyesebb keresés.

Mindannyiunknak van egy belső világa, egy középpontja, ami a legbensőbb részünk, valahol nagyon mélyen. Az életünk során erre a magra sokszor rárakódnak rétegek. Ezek a rétegek gyengítik a kapcsolatot a belső hangunkkal, intuíciónkkal, távolítják, bizonytalanná vagy akár még láthatatlanná is teszik ezt a belső magot számunkra. Ez azt eredményezheti, hogy a mindennapjainkat nem a saját vágyaink, szükségleteink és belső motivációnk szerint éljük, hanem kívülről tanult, látott, átvett minták, elvárások alapján. Ez ahhoz vezethet, hogy a sikerek ellenére belül mégsem érzünk igazi, tartós sikerélményt, megelégedettséget, boldogságot. De hogy is érezhetnénk, ha nem is a mi igaz vágyunk volt, amit elértünk?

Hogyan tudunk önmagunkkal kapcsolatot teremteni? Hogyan tudjuk meghallani, érzékelni, értelmezni a saját belső motivációnkat, céljainkat? Önmagunkra fordított figyelemmel.

A természettel való kapcsolódás egy csodálatos út arra, hogy kapcsolódjunk önmagunkkal. A természet csendes megfigyelése: legyen az egy séta az erdőben, a hullámzó víztükör szemlélése, vagy egy patak csörgedezésén elmerülni, lehetőség arra, hogy lecsendesítsük az elménket. Levisz a fejből a szívbe. Ez az állapot segíthet minket hozzá ahhoz, hogy megérezhessük a valódi önmagunkat. Kikerülve a gondolkodás folyton pörgő zakatolásából, megérkezünk egy olyan harmóniába, amit a természet sugároz.

Az emberi test és lélek a természettel kompatibilis, nem az épített várossal. A természettel való együtt élés segíti és táplálja a testi-lelki életünket.

A természetben láthatóvá válik számunkra az élet-halál-élet körforgása, a ciklikusság, és szépen csendben ráeszmélünk, hogy pontosan az történik bennünk, velünk, mint amit a természetben is látunk. Amint ráérzünk arra, hogy egyek vagyunk a körülöttünk levő természettel, megváltozik a gondolkodásunk is, és mindent más színben fogunk látni.

Tovább

Vissza a főoldalra

---