Fejből a szívbe
Vannak olyan dolgok az életben, amelyeket nem lehet fejből megoldani. Az okos emberek ilyen szempontból nehezebb helyzetben vannak, hiszen őket sokáig az a hit vezérelheti, hogy ők mindent meg tudnak tanulni, bármit elérhetnek az eszük segítségével. És ez egy bizonyos pontig így is van. De azon a bizonyos ponton nem tudunk elméből túljutni.
Én ezt legutóbb lovaglás közben tapasztaltam meg.
Elméből nem lehet megtanulni lovagolni, mivel az agy képtelen annyi feladatot, utasítást észben tartani és kontrollálni, amennyit a test legkülönbözőbb részeinek ki kell adni, hogy összeálljon a helyes mozgás és a harmónia a lóval. Ráadásul a harmónia nem tud a kontrollból megszületni. Egy bizonyos pont után a kontrollt át kell adni a testnek, a szívnek, az ösztönnek. És csodák csodájára egyszer csak megszületik a harmonikus mozgás.
Ha nem kizárólag elméből működünk, sokkal igazabb és mélyebb képet kaphatunk önmagunkról, és ezáltal a világról. A döntéseink és tetteink kétség nélkül tudnak így megszületni a maguk megkérdőjelezhetetlen egyszerűségében. A belső iránytű mindenkinek mutatja az utat – hacsak nem írjuk felül az elmével a megérzést, a belső hangot, a szív iránymutatását. A bonyolultság az elmében rejlik, a szívben minden rendkívül egyszerű:
Kellemes érzéssel tölt el ez vagy sem?
Érdekel ez a téma vagy nem?
Örömmel vagyok itt vagy sem?
Feltölt ez a másik ember vagy nem?
Boldog vagyok, vagy nem?
A válasz mindig egyértelműen ott van önmagunkban. És rendszerint ezt az egyértelmű választ vagy meg sem halljuk belül, vagy meghalljuk, és rögtön azzal folytatjuk, hogy “ez nem kellemes nekem, de…”. “Nem igazán érdekel ez a téma, de…”. “Nagyon leszívta az energiámat ez az ember, de…”.
Ennek nem kell feltétlenül így lennie. Mi lenne, ha megpróbálnánk a szívünk szerint élni?
Onnan tudod, hogy a szíved szerint élsz, hogy bízol.
Lehet világ 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!